Ha túl meleg van, kénytelenek vagyunk ablakot nyitni, mert a radiátoron még szabályozó sincs, amit el lehetne zárni. Ez a pazarlás hogyan szüntethető meg?

A hőközpontban való szabályozással csak úgy lehet beavatkozni, hogy mindenütt csökken (vagy növekszik) a hőmérséklet, ennek másutt alulfűtés lehet a következménye. Ezért ajánlják a távfűtők a fűtési rendszerek felújítását, korszerűsítését, amellyel elérhető az egyes helyiségek fűtöttségének külön-külön való szabályozása. Ez a korszerűsítés még az úgynevezett egycsöves, átfolyós rendszerű fűtés (ekkor nincs radiátorszelep beépítve) esetén sem jár aránytalanul nagy költséggel.

A FŐTÁV Zrt. ÖKOPlusz (http://www.okoplusz.hu) programjának keretében a lakók dönthetik el, hogy milyen szabályozó szelepeket szereltetnek fel a fűtőtestekre, valamint minden csomag tartalma, hogy a fűtőtestekre termosztatikus radiátorszelepeket szerelünk, melyek automatikusan szabályozzák a szobák hőmérsékletét. Ezen felül szükséges a fűtési rendszer hidraulikai beszabályozása (esetenként strangszabályozó beépítése) is, vagyis annak kialakítása, hogy a fűtőtestekben a megfelelő mennyiségű víz áramoljon át. E nélkül nem lesz megfelelő a szobahőmérséklet.

Melegvíz-ellátás esetén miért nem az elfogyasztott víz alapján számláznak, és miért nem adják meg a pontos hőfokot?

A távhőszolgáltató csak hőenergiát szolgáltat. Az elfogyasztott hőenergia mennyisége az elszámolás alapja, nem pedig az elfogyasztott víz mennyisége. A fogyasztói közösség az üzemviteli megállapodásban jelölheti meg a meleg víz kívánt hőfokát.

Más központi fűtéseknél - mint például ahol gázkazánnal fűtenek - a ház a közös költségből fizeti a gázszámlát. Lehet-e a távfűtésnél a hőközpontban mért hőmennyiséget ugyanígy fizetni?

Természetesen lehet, ekkor a szolgáltatónak nem kell a költséget felosztani (ezt elvégzi a ház a közös költség beszedése során). Budapesten erre az esetre 5 százalékos kedvezményt adunk az alapdíjból.

A fűtési hőfelhasználást miért nem a lakásokban mérik?

A meglévő épületfűtési hálózatok kialakítása nem teszi lehetővé a lakásonkénti mérést. Ezeket a rendszerek persze a lakástulajdonosok átalakíthatják, ami viszont rendkívül költséges. Ugyanis az egyedi mérés feltétele, hogy valamennyi lakásban el kell végezni az átalakítást, és lakásonként a költség jóval meghaladja a százezer forintot. Maga a mérőeszköz sem olcsó (több tízezer forint).

Ilyen megoldás különösen akkor megfontolandó, ha jelentősen növelheti a lakás ingatlanpiaci értékét.

A díj egy részét alapdíjként kell fizetni, a hőenergiával való takarékosság valójában kisebb pénzbeli megtakarítást jelent. Egy díjtételes rendszer nem volna sokkal ösztönzőbb?

Valóban így van, 20 százalék energia megtakarítás Budapesten például mintegy 10 százalék költségcsökkentést jelent. Az egytarifás rendszer valóban ösztönzőbbnek tűnik, azonban a költségeknek csak mintegy 50 százaléka közvetlen energiaköltség. Tehát 20 százalékkal kevesebb energiafelhasználás csak 10 százalékkal kisebb szolgáltatói költséget jelent, egytarifás rendszerben 20 százalékkal csökkenne a díjbevétel, a fennmaradó 10 százalékot kellene pótolni. Másképpen fogalmazva: az egytarifás díjrendszer tévesen informálná a fogyasztókat, mert arányos díjemelést okozna. A tulajdonosi közösségeknek lehetőségük van az általános díjtarifák helyett (35-65%-os alapdíj-hődíj arány) 48-52%-os alapdíj-hődíj arány díjtételeket választani, melyet a társaságunkkal megkötött egy évre szóló megállapodásba kell foglalni. A választható tarifa (48-52%) fizetését a tulajdonosi közösségek együttesen vállalhatják, az épületen belül az egyes lakások tulajdonosai külön-külön nem.

Miért kell alapdíjat fizetni?

Számos megkeresést kaptunk (és bizonyára még kapunk is) - elsősorban a lakossági fogyasztóktól -, hogy magyarázzuk meg, mi is az alapdíj, miért kell nyáron is fizetni, amikor nincs fűtés. Amennyiben a szolgáltató ekkor is felmerülő költségeit térítik, miért kellene a szolgáltató létezéséért fizetniük. Van azonban olyan eset, amikor jogilag is kétségbe vonják az alapdíj felszámítását.

Jogi eset

Egy konkrét eset bemutatása kapcsán részletesebben foglalkozunk az alapdíj kérdésével.

Egy panaszos 1999 júliusában beadvánnyal fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához a távhő alapdíj ügyében. Idézzük: "... A fogyasztók által a távfűtőműveknek fizetett alapdíj olyan szolgáltatásnak minősül, amelyért ezek a közüzemi szolgáltatók nem nyújtanak ellenszolgáltatást..."
"... Az áru vagy szolgáltatás árában a szolgáltatás teljes árának szerepelnie kell, mivel bármely rendszert mindenki olyan mértékben rongál, amilyen mértékben használ."
Az országgyűlési biztos a vizsgálatot lefolytatta, ezt követően 2000 áprilisában tájékoztatta társaságunkat, hogy a panaszos beadványát elutasította, a következő indoklás alapján:
"... A rendelkezésre állás, helytállás, készenlét vállalása a szolgáltatások egyik alaptípusa. Az a szolgáltatás, amelyért a távhőszolgáltató társaság az alapdíjat felszámítja, egy rendelkezésre állás típusú szolgáltatás, melynek vagyoni értéke van. A vagyoni érték azt jelenti, hogy a távhőszolgáltatás ellátásához szükséges költségek mindenképpen felmerülnek, vagyis a szolgáltatás igénybevevője maga nem képes az ezen költségeket okozó infrastruktúra fenntartására, akkor valaki másnak kell fizetnie azért, hogy az tartsa készenlétben számára a szükséges gépeket, apparátust, gondoskodjon a karbantartásról stb., illetve hogy a szükséges hőmennyiséget a rendelkezésére tartsa. Ezért a beadványt elutasítom."

Mik is azok a hődíj nélküli (energiavásárláson felüli) indokolt költségek?

A legnagyobb tétel a 30 milliárd forintot meghaladó eszközállomány fenntartásának, felújításának és karbantartásának költsége.
Egyéb, az alapdíjban kalkulálandó állandó költségeink: a dolgozók munkabére, a vállalat általános fenntartási költségei, adók, illetékek, kamatok és a díjbeszedés költségei stb. Ezek az állandó költségek gyakorlatilag a hőforgalomtól függetlenek, és nemcsak a fűtési időszakban merülnek fel, hanem folyamatosan, az egész év során.
A jog - a természetes monopóliummal való visszaélés elkerülésére - a szolgáltató számára szigorú ellátási kötelezettséget szab meg. Ez többek között azt jelenti, hogy a távhőszolgáltató (még -15 Celsius-fokos külső hőmérsékletnél is) köteles megfelelő fűtést biztosítani, illetve bármely évszakban éjjel-nappal meleg vizet szolgáltatni. Az ellátási biztonság ilyenfajta garantálásának előfeltétele, hogy a megfelelő kapacitás - mindenkor - rendelkezésre álljon. Ha úgy tetszik, ennek az ára az alapdíj.

Fogyasztóink valószínűleg nem teljes körben tájékozottak arról, hogy a szolgáltatott hőenergia 2/3-át erőművektől vásároljuk. Társaságunk azonban nem tetszőlegesen (alkalmilag) vásárolhat hőt, illetve gázt, hanem egy évre leköt bizonyos teljesítményt, amelyet - garantáltan igénybe vehet. Ezért azonban ugyancsak alapdíjat (teljesítménydíjat) kell fizetnie.
Tapasztalhatta a lakosság, hogy egyéb, állandóan rendelkezésre álló szolgáltatók is alapdíjat számolnak fel. (Pl.: a T-Com de a FŐGÁZ Zrt. is 1999. júliusától. Teljesen indokolt lenne egyébként az áramtarifáknál is az alapdíj alkalmazása).
Az alapdíj tehát nem FŐTÁV specialitás, de nem is magyar találmány.

Teendők radiátorcserénél

Felhívjuk a figyelmüket, nem közömbös, hogy milyen anyagú - acéllemez, alumínium - fűtőtestet vesznek és a beépítendő radiátor hőleadása (hőteljesítménye,kW) nem haladhatja meg a jelenlegi radiátorét. A fűtőtestcserét javasolt jelezni a felhasználói közösségek képviselőjének. A lakástulajdonos a közös képviselő felé tartozik a bejelentési és engedélyezési kötelezettséggel (alapító okirat). Bár a fűtőtest (nem minden esetben) a fogyasztó tulajdona, ugyanakkor része egy osztatlan tulajdonnak (fűtési rendszernek) és az abba való beavatkozás, ha nem szakszerű, más fogyasztónak (esetleg a ház más részén) fűtési hibát, szélsőséges esetben fűtési elégtelenséget okozhat. Egyértelmű, hogy egy nagyobb hőleadó felszerelése csak valakinek (valakiknek) a rovására történhet, hisz ebben a szabálytalanul eljáró fogyasztó valakinek (valakiknek) a kárára vesz ki több "meleget" a közösből. A szakszerűtlen beavatkozás fokozott hibalehetőséggel jár az egycsöves fűtéseknél.

Néhány mondat a fűtőtestek anyagáról: Ha a ház alumínium, pl. radal radiátorokkal van felszerelve, abban az esetben nem jó, ha a fogyasztó lakásába acél alapanyagú lemezradiátor kerül felszerelésre, mert a két különböző anyagú radiátor között a víz közvetítésével elektrolízis, belső korrózió jön létre és általában a több radiátor "megeszi" a másik típust. Volt rá eset, hogy ez 3 éven belül bekövetkezett, azaz kilyukadt az acéllemez radiátor. Ennek a folyamatnak a fordítottja is megtörténhet. Az elektrolízis folyamán a rendszerben "iszap" keletkezik és az, különböző helyeken lerakódhat a fűtési rendszerben. Sajnos erre a jelenségre egyes szerelők nem hívják fel a fogyasztó figyelmét, sőt a fenti hibát fokozzák, hogy az új fűtőtestet vörösrézcsővel kötik, növelve ezzel a hibák lehetőségét.